A jelenlegi elképzelések szerint, ami a fáraók listáján alapul, 100 éves pontossággal meg tudják mondani a piramisok korát. A Cambridge University egyiptológusa, Kate Spencer szerint a Föld és két másik csillagnak a helyzetét megvizsgálva, a Giza-i piramis építésének dátumát 2478 körül teszi, +/- 5 év tévedéssel.

tovább

A napokban történt események után adott ki közleményt a Külügyminisztérium: "A Külügyminisztérium azt javasolja, hogy a Gázai-övezet ellen indított izraeli támadás miatt a magyar állampolgárok csak szervezett keretek közt látogassanak a Sínai-félszigetre

a cikk folytatása

A tizen-valahány milliós egyiptomi főváros jó néhány lakója karjára tetovált kereszttel különbözteti meg magát a ma már többségi muzulmánoktól. Nem csak karácsony táján büszkék a koptok.

cikk tovább

Ha az illetõ férfi elérte a megfelelõ kort és nincs semmilyen akadálya a házasságnak, szégyenletes dolog attól tartózkodni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az egyiptomi lányok - de tulajdon képpen minden arab, illetve meleg éghajlat alatt élõ lány - hamarabb érik el a pubertást, mint a hidegebb éghajlat lakói. Így sok házasságra 12-13 éves korban kerül sor, de néhány különösen koraérett gyerek 10 éves korában megy férjhez. Csak kevés 16 éves marad férj nélkül.

A fáraó az ókori Egyiptom uralkodója volt, bár az egyiptomiak csak az Újbirodalom korától nevezték így.

Kialakulásának története Alsó- és Felsõ-Egyiptom egyesítésével kezdõdött, amikoris Felsõ-Egyiptom királya legyõzte Alsó-Egyiptom királyát. Egyesítette a két országot, felvette az Alsó- és Felsó-Egyiptom királya nevet, amit a fáraó cím elõzményéntek tekinthetünk.

Ha kíváncsi vagy a külözbözõ korok fáraóira és a dinasztiákra, klikkelj ide!

A piramis formát a hármas, a négyes és az ötös szám uralja: A hármas a felszínnel kapcsolatos (háromszögoldalak), a négy, mint az alapot alkotó négyzetbõl eredõ határvonalak száma, az öt pedig a csúcsok száma (négy az alapon, az ötödik pedig a magasban). A hármas, a négyes és az ötös számon át vezetõ út éppúgy egyre fokozódó súlytalansághoz vezet, mint a piramis külsõ megjelenési formája: a felszíntõl a határvonalakon át a csúcspontig. Az a három szám, mely ily módon a piramis formát meghatározza, egyúttal a Pithagorasz-háromszög alap- és ideál­száma is; ugyanis 3² + 4² = 5².

Közvetlenül Kairó határában, a sivatagban emelkedik a három világhí­rû gisai piramis: a legfiatalabb és legkisebb is egyben, Menkauré király piramisa, a közepes méretû, Khephrén fáraó piramisa, végül pedig a legnagyobb és legidõsebb, melyet Kheopsz, vagy Hufu királynak tulajdonítanak. Menkauré és Khephrén fáraó piramisai ? éppúgy, ahogyan ­Egyiptom másutt található hasonló építményei ? temetkezési helyek voltak; ez sohasem volt kétséges. E két piramis semmi olyat nem nyújt, amitõl az igazságot keresõ emberi szellem újra és újra lázba jöhetne.

Hatsepszutról Hawass és kollégái kiderítették, hogy minden bizonnyal cukorbajos lehetett és közel ötven évesen, májrákban halhatott meg. A 18. dinasztia uralkodónõjének persze nem volt egyszerû az élete: I. Thotmesz fáraó lányaként féltestvéréhez, a késõbbi II. Thotmesz fáraóhoz ment férjül, akinek halálát követõen már nem kívánta átadni az uralkodói széket mostohafiának.

Régensként uralkodott Egyiptom felett, és a róla készült ábrázolások sokat mondanak Hatsepszut ambícióiról.

Némi bizonytalanság persze felmerült a vizsgálatok során: Hatsepszut múmiája mellett ugyanis találtak egy vékony testû, gyenge csontozatú múmiát is, akirõl Hawass elõször azt feltételezte: õ lesz Egyiptom nemet-váltó uralkodónõje. Csakhogy egy most megtalált kis doboz, amely Hatsepszut nevét viselte és amelyben az egykori uralkodónõ belsõ szerveit tartósították, más következtetés levonására kényszerítette a régészeket. A dobozban ugyanis a belsõ szervek mellett találtak egy õrlõfogdarabot is, márpedig a testesebb múmia állkapcsából pontosan ez a fogdarab hiányzott.

Ezt a múmiát egyébként már 1903-ban megtalálta Howard Carter (aki Tutanhamon sírjára is rábukkant) egy nem túl gazdagon díszített, sötét és eléggé lepusztult sírkamrában a Királyok Völgyében. A múmiát akkor rögtön átszállították a kairói Egyiptomi Múzeumba, ahol évtizedeken keresztül senki nem foglalkozott vele, mivel nem túl jelentõs leletnek vélték, hiszen nem egy gazdagon díszített sírkamrában találtak rá, ráadásul nem is a szarkofágban, hanem a szarkofág mellett.