Aki az ébredező tavaszban, márciusban látogat el Egyiptomba, ne lepődjön meg, ha különleges hangulatban ünneplő városokat és embereket talál.

Márciusban jön el ugyanis a 4 napos Eid el-Adha ünnepe, a mekkai zarándoklat ideje.

Az Eid al-Adhá-t, magyarul Áldozati Ünnepet az iszlám holdnaptár utolsó hónapjának tizedik napján tatják, körülbelül hetven nappal a Ramadán, és közvetlenül a haddzs (a muszlimok éves Mekkába történő zarándoklata) után.

Vagyis minden évben más napokra esik, de a lefolyása évről-évre hasonló: az utcákat gyönyörűen feldíszítik, és még a legeldugottabb kis falvakban is látványos szertartásokkal ünneplik a mekkai zarándoklatot.

Sokat megtudhattunk már Egyiptomról, az ókori kultúráról, a tetoválás történetét viszont ritkán hozzák összefüggésbe az Egyiptomi Birodalommal a különböző turisztikai és kulturális magazinok, útikönyvek.

Pedig a tetoválás legősibb kultúrájának bölcsője szintén az ókori Egyiptom volt, az ősi, festék alapú bőrdíszítés első kézzelfogható bizonyítékai is a kultúra bölcsőjéből származik.

A túlnyomórészt i.e.1500-ből, XIII. Ramszesz idejéből származó leletek arra engednek következtetni, hogy a tetoválás a tehetősebb réteg fiataljainak szokása volt,

Ugyanakkor ennél évezredekkel korábbról is fennmaradtak olyan agyagfigurák is, melyek díszítése arra utal, hogy a tetoválás népszerű szokás volt az Ókori Egyiptomban.

Gondoltátok volna, hogy az ősi, festék alapú bőrdíszítés első kézzelfogható bizonyítékai is Egyiptomból származnak? Ki tudja, talán egyenesen itt gyökerezett a tetoválás kultúrája.

 

A legkorábbi példának ugyanis az i.e. 2000-ből származó egyiptomi női múmiák testén talált tetoválásokat tartották. Nem lehet véletlen a mondás sem, hogy „hiúság, asszony a neved!” :) Van egy másik fontos bizonyíték, i.e. 4000-ből: az ekkora datált szobrocskák testén és végtagjain is láthatók tetoválásminták.

 Már Egyiptom történelmének korai időszakában, az archaikus korban (kb. Kr. e. 3000–2600) kibontakoztak az egyiptomi vallás és az egyiptomi ábrázolóművészet jellemző vonásai, s már ennél is korábban megjelent az írásbeliség a hieroglif írás formájában. Habár az irodalmi alko­tások zöme vallásos témájú, már az Első Átmeneti Kor (kb. Kr. e. 2200–2040) idején megjelenik az elbeszélő irodalom, s az Újbirodalom végén a szerelmi líra is. A bölcseleti gondolkodás és a magasan fejlett etika produktuma az Óbirodalom idején megjelenő, s a kései korokig művelt intelemirodalom.

Hatalmas föld alatti vízvezetékrendszer, nemeskőbányák, az egyiptomit megelőző mumifikálási módszerek, és egy nagy kiterjedésű, gazdag birodalom, amelyet a rómaiak is csak nagy nehézségek árán tudtak igába hajtani. Ez jellemezte a garamantok sivatagi királyságát, amely a semmiből épített kőerődítményeket, és vált ezáltal a sivatag urává.

 

cikk folytatása