Egy dolgot már biztosan kijelenthetünk Egyiptommal, a 2011-re tervezett nyaralásokkal kapcsolatban: nagyon olcsón megússzuk, ha vállalkozunk rá.

És már miért is ne tennénk?

Én hiszek abban, hogy szezonra már tényleg teljesen biztonságos és megnyugtató lesz a helyzet.

A zavargások véget értek, bő egy hónap alatt regenerálódhat a turizmus.

 

Arról nem beszélve, hogy az egyiptomi gazdaság kulcságazatának számító turizmus az ország munkahelyeinek 12 %-át biztosítja, tehát biztosak lehetünk abban, hogy az egyiptomiak mindent megtesznek azért, hogy minden felmerülő nehézség, cifra körülmény ellenére garantálják a nyaralásuk céljaként hazájukat választó nyaralók biztonságát és zavartalan pihenését!

 A mintegy 5000 évvel ezelőtt virágzó egyiptomi birodalom jelképe a piramis. Ám a piramisok nemcsak a fáraók és a magas rangú személyek temetkezési helyeit jelentették, hanem maga a társadalom is ilyen alakzatban épült fel.

 

Társadalmi piramis

A piramis szerkezetű társadalomban a piramis csúcsán természetesen az uralkodó, vagyis a fáraó állt. Közvetlenül alatta a főminiszter helyezkedett el, aki a gazdaság ügyiért volt felelős: az adók beszedéséért, az öntözését, a vetésért, a betakarításért, de az igazságszolgáltatás is a feladatai közé tartozott.

Muhammad Hoszni Szaid Mubarak, arabul: محمد حسنى سيد مبارك Muḥammad Ḥusnī Mubārak, általánosan használt nevén Hoszni Mubarak, arabul: حسنى مبارك Ḥusnī Mubārak (Kafr EL-Meszelha, 1928. május 4.) 1981. október 14-e óta Egyiptom elnöke, a Közel-Kelet egyik legnagyobb hatalmú politikai vezetője.

Miután az Egyiptomi Légierőben futott be karriert, 1975-ben alelnökké nevezték ki, majd Anvar Szadat 1981. október 6-ai meggyilkolása után emelkedett az elnöki székbe és az azóta eltelt majd 30 éve ragaszkodik is hozzá.

 

A tudósokat már régóta lázban tartó kérdésre, az egyiptomi piramisok tervezésének és felépítésének rejtélyére adott magyarázatot egy norvég építész.

 

A kövek súlya körüli kérdések mellett az egyiptológusok sokszor két fontos probléma mellett siklanak el – az egyik, hogy honnan tudták az egyiptomiak, hogy hova kell rakniuk a hatalmas építőanyagokat, míg a másik: az építész hogyan kommunikált és hogyan tudta a precíz terveket megosztani a tízezer, írástudatlan munkással?

Az elkövetkező hetekben, sajnos azt kell mondanunk, nem, nem az.

A békésnek induló tüntetések zavargásokba fulladtak, végül elszabadult a pokol...a Sínai-félszigeten gázvezeték robbant, a Tahrír teret most szögesdrót csúfítja el, az internet és az sms továbbra is le van tiltva Egyiptomban.

Viszont a közkedvelt nyaralóhelyeket - Hurghadát, Sharm el-Sheikhet, Dahabot és Tabát látszólag nem érinti a forradalmim hangulat.

A zavargásokban elsősorban Kairó, Luxor, Alexandria és Szuez voltak érintettek, ám  a Külügyminisztérium által nem javasolt úticélok listájára azóta egész Egyiptom felkerült.