Az első ismert koszorúér-rendellenességi eset egy 3 550 évvel ezelőtt elhunyt egyiptomi hercegnőé. Nagyjából időszámításunk előtt 1580 és 1550 között élt, és a korai negyvenes éveiben halt meg a betegségben.

Az egész testet átfogó CT-vizsgálat szerint esete nem volt egyedi. A kutatás során megvizsgált 45 múmiából 43-on kimutatható volt az atherosclerosis, amely vérlemezkéknek az erekben történő felhalmozódása miatt alakul ki.

Aranymaszkos múmiákat fedeztek fel a Fajjúm-oázisban feltárásokat végző archeológusok. Az orosz régészek 2003 óta végeznek feltárásokat a Deir el-Banat-i nekropoliszban, ahol egyaránt szívesen temetkeztek az óegyiptomiak, majd a Római Birodalom uralma alatt, és az egyiptomi keresztények, a koptok is - olvasható a RIA Novosztyi orosz hírügynökség portálján.

"Ez egy óriási nekropolisz" - nyilatkozta Alekszej Krol, az Orosz Tudományos Akadémia Egyiptológiai Központjának helyettes vezetője.

Már az ókori egyiptomiak is zselézték a hajukat, hogy megzabolázzák rakoncátlan fürtjeiket, napjaink hírességei pedig hasonló frizurát hordanak - Rihanna, de már Marylin Monroe is ezt a divatot követte!

Speciális, olaj-alapú krémet használtak az ókori egyiptomiak, hogy a rakoncátlan hajfürtjeiket a helyükön tartsák - derült ki a múmiák vizsgálata alapján. A zselét rövid és hosszú hajra egyaránt használták, a göndör hajszálakat csipesszel szorították össze, sőt, még a hajhosszabbítást is rendszeresen használták, a ma is ismert fonásos technika egy ősibb változatával.

Az érelmeszesedés legrégebbi esetét fedezték fel egy egyiptomi hercegnő múmiájának CT-vizsgálata közben. A  "páciensről" a nemzetközi kutatócsoport az Amerikai Kardiológiai Kollégium konferencián számolt be New Orleansban.

"A modern élet velejárójának hisszük az érelmeszesedést, legfőképp azért, mert az elváltozás a fejlődő országokban egyre gyakoribbá válik, amint lakossága +nyugatiasodni+ kezd" - jegyezte meg Gregory Thomas, a Kaliforniai Egyetem, Irvine kutatója.

 Több millió állat, főleg kutya és sakál maradványait találták meg régészek az egyiptomi sivatag homokja alatt húzódó katakombák feltárása során Szakkarában. A tetemek többsége néhány órás vagy néhány napos kölyök volt, amikor feláldozták és mumifikálták. A kutyakatakombák a Kr. e 747-730 körüli időszakból származnak, amikor a "fekete fáraók" (XXV. dinasztia núbiai fáraói) uralkodtak a Nílus-menti országban. Ebben az időszakban bizarr formát öltöttek a birodalomban az állatkultuszok - eddig 130 olyan nekropoliszt tártak fel, ahol bikákat, kígyókat, páviánokat, halakat és egereket temettek el.

Sokat megtudhattunk már Egyiptomról, az ókori kultúráról, a tetoválás történetét viszont ritkán hozzák összefüggésbe az Egyiptomi Birodalommal a különböző turisztikai és kulturális magazinok, útikönyvek.

Pedig a tetoválás legősibb kultúrájának bölcsője szintén az ókori Egyiptom volt, az ősi, festék alapú bőrdíszítés első kézzelfogható bizonyítékai is a kultúra bölcsőjéből származik.

Ugyanakkor ennél évezredekkel korábbról is fennmaradtak olyan agyagfigurák is, melyek díszítése arra utal, hogy a tetoválás népszerű szokás volt az Ókori Egyiptomban.

Figyelembe kell-e venni olyan szempontokat, mint az emberi méltósághoz, vagy a jó hírnévhez való jog, ha sok ezer éves egyiptomi múmiákat vizsgálnak a kutatók?

A kérdést két svájci tudós, Frank Rühli, a Zürichi Egyetem múmiaprojektjét irányító anatómusprofesszor, valamint Ina Kaufmann, az intézmény bioetikusa a Journal of Medical Ethics című folyóiratban publikált tanulmányában. Mint rámutatnak, a kortárs szövetminták vizsgálatakor a kutatóknak szigorú etikai normák szerint kell eljárniuk, ám ezekről a szabályokról kevés említés esik, ha ókori emberek földi maradványairól van szó.

  Szakkarában három koporsót és egy viszonylag jó állapotban fennmaradt múmiát találtak.

A felfedezés véletlen történt a szakkarai sírhelyen: Naguib Kanawati, a sydney-i Macquarie Egyetem régészének vezetésével egyiptomi és ausztrál kutatók eredetileg egy 4200 éves sírt vizsgáltak. A 6. dinasztiabeli II. Pepi fáraó (i.e. 2278-2184) tanítómesterének sírkamrájában egy szobor mögött találtak rá egy rejtekajtóra, s ezt felnyitva bukkantak a titkos sírra, ahol három emberalakú fakoporsó került elő.

 A nő csontvázán nem találtak sérüléseket, s a szakértők véleménye szerint természetes halállal hunyt el húszas évei derekán egy olyan korban, amikor a születéskor várható élettartam alig érte el a 30 évet.

Szívét a mumifikálás befejezte után visszahelyezték mellkasába. Ennek fontos szerepe volt túlvilági sorsa szempontjából: a "szív megmérettetése" elnevezésű szertartás során az igazság mérlegének egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba egy strucctollat helyezték, amely Maatot, az igazságosság és a rend istennőjét jelképezte.

 Egyiptom egyik sivatagi oázisában apró múmiát találtak szarkofágban nyugodva, a maga nemében ez az első ilyen lelet.

A múmia gipszből kifaragott szarkofágja egy tunikás nőt ábrázol, valószínűleg egy gazdag és befolyásos családból származó hölgyet. A múmia mindössze kilencven centi hosszú. Ezen túl elsősorban azért különleges, mert Egyiptom római uralmának időszakából származik.

A leletre a híres Bahariya oázisnál találtak rá. A kérdéses területen ifjúsági centrumot akarnak építeni, s előtte régészek átfésülték a talajt.

Hatsepszutról Hawass és kollégái kiderítették, hogy minden bizonnyal cukorbajos lehetett és közel ötven évesen, májrákban halhatott meg. A 18. dinasztia uralkodónõjének persze nem volt egyszerû az élete: I. Thotmesz fáraó lányaként féltestvéréhez, a késõbbi II. Thotmesz fáraóhoz ment férjül, akinek halálát követõen már nem kívánta átadni az uralkodói széket mostohafiának.

Régensként uralkodott Egyiptom felett, és a róla készült ábrázolások sokat mondanak Hatsepszut ambícióiról.

Némi bizonytalanság persze felmerült a vizsgálatok során: Hatsepszut múmiája mellett ugyanis találtak egy vékony testû, gyenge csontozatú múmiát is, akirõl Hawass elõször azt feltételezte: õ lesz Egyiptom nemet-váltó uralkodónõje. Csakhogy egy most megtalált kis doboz, amely Hatsepszut nevét viselte és amelyben az egykori uralkodónõ belsõ szerveit tartósították, más következtetés levonására kényszerítette a régészeket. A dobozban ugyanis a belsõ szervek mellett találtak egy õrlõfogdarabot is, márpedig a testesebb múmia állkapcsából pontosan ez a fogdarab hiányzott.

Ezt a múmiát egyébként már 1903-ban megtalálta Howard Carter (aki Tutanhamon sírjára is rábukkant) egy nem túl gazdagon díszített, sötét és eléggé lepusztult sírkamrában a Királyok Völgyében. A múmiát akkor rögtön átszállították a kairói Egyiptomi Múzeumba, ahol évtizedeken keresztül senki nem foglalkozott vele, mivel nem túl jelentõs leletnek vélték, hiszen nem egy gazdagon díszített sírkamrában találtak rá, ráadásul nem is a szarkofágban, hanem a szarkofág mellett.

Egy törött fog és egy DNS-vizsgálat segített beazonosítani Hatsepszut egyiptomi uralkodónõ múmiáját. Tutanhamon sírjának 1922-es feltárása óta ez a legjelentõsebb múmiabeazonosítás. Hatsepszut, akit szívesen ábrázolták férfiként, építtette az egyik legszebb egyiptomi épületét, a Dejr el-Bahar-i templomot.

A beazonosítási munkálatok bõ egy évvel ezelõtt kezdõdtek, amikor is a Discovery Channel több mint 5 millió dollárt adományozott az Egyiptomi Régészeti Hivatalnak azért, hogy abból egy DNS vizsgálatokra alkalmas laboratóriumot alakítsanak ki.

Zahi Havasz, az Egyiptomi Régészeti Hatóság vezetõjének közlése szerint a Kairótól 20 kilométerre délre lévõ Szakkara nekropoliszban még 2000-ban találták meg a sír felsõ részét, amikor egy közeli lelet helyszínét tisztogatták.

A szarkofágra és benne a doktor múmiájára kedden bukkantak rá. A fából készült szarkofág teteje míves díszítésével együtt kiváló állapotban maradt fenn, akárcsak a gyolcs, amelybe a múmiát kötötték. Eredeti állapotában találták a múmiát és a temetési rajzokat is.