Levelekből fűzött nyaklánccal enyhítették a másnaposság kínjait a Nílus menti birodalomban, az ókori egyiptomi gyógymódok a Nagy-Britanniában megjelent, harminc orvosi témájú papiruszt tartalmazó kiadványnak köszönhetően ismerhetők meg.

 

A kötet, sorrendben immár a 80., az úgynevezett oxürhünkhoszi papiruszok újabb válogatását tartalmazza. A Kairótól 160 kilométerre délnyugatra, Felső-Egyiptomban található Oxürhünkhoszt, a Hegyesfejű hal városát az Újbirodalom idején alapították.

 Marilyn Monroe vagy éppen Rihanna frizurája már az ókori Egyiptomban is divatban volt, múmiakutatások szerint a nílusi nép tagjai egyfajta zselével „hozták formába” hajukat.

Női és férfi múmiák tanulmányozása során kiderült, hogy a divat iránt érzékeny egyiptomiak zsíralapú terméket használtak arra, hogy kordában tartsák fürtjeiket – írta internetes kiadásában a The Daily Telegraph című brit napilap.

Rövid és hosszú hajra egyaránt használták a zselét, csipesszel vagy „csavaróval” próbálták begöndöríteni hajukat, amelyet meg is toldottak, hogy hosszabbnak tűnjön.

Az érelmeszesedés legrégebbi esetét fedezték fel egy egyiptomi hercegnő múmiájának CT-vizsgálata közben. A  "páciensről" a nemzetközi kutatócsoport az Amerikai Kardiológiai Kollégium konferencián számolt be New Orleansban.

 

"A modern élet velejárójának hisszük az érelmeszesedést, legfőképp azért, mert az elváltozás a fejlődő országokban egyre gyakoribbá válik, amint lakossága +nyugatiasodni+ kezd" - jegyezte meg Gregory Thomas, a Kaliforniai Egyetem, Irvine kutatója.

Egyiptom egykor figyelemre méltó türkizlelőhelynek számított, amire az egyiptomiak méltán voltak büszkék. A zöld szinű ásványt az Óbirodalomban a fáraók parancsára  bányászták, és féltve őrizték a beduinok előtt. A türkizlelőhelyeket már  Ramszesz fáraó idején  feltárták és ki is termelték.

 

Az ókori Egyiptomban  Hathor istennő számított a türkiz védelmezőjének. A lelőhelyeket védte a hívatlan betolakodóktól. III.Amenhotep, akinek parancsára még intenzívebben folyt az ásvány kitermelése, Serábit el-Chádim-ban (fordításban azt jelenti: a szolgáló dombja) egy templomot is építtetett az istennő tiszteletére.

Mint sok minden másnak, úgy az évszakok változásának is köze volt a Nílushoz az ókori Egyiptomban.
Az egykori emberek megfigyelték, hogy a Nílus nagy áradása időről-időre ciklikusan ismétlődik. Ezt az időintervallumot ők - ellentétben a ma használatos Gergely-naptárral - nem négy, hanem csak három részre osztották, amelynek fő ciklusa, és egyben az év első évszaka a Nílus áradásának ideje.

Az év első évszaka az Ahet, amely az áradás ideje, és ma a június 15 és október 14 közötti időintervallumot értjük alatta.

 Láttál már képeket az egyiptomiakról? Feltűnt, hogy festett az arcuk? Meglepő, nemde? És pont ez volt a céljuk vele. Nem is hinnéd, micsoda szépítőszereket használtak már ekkor...

 Egy több mint 3500 éves kereskedelmi település maradványait fedezték az egyiptomi Nyugati-sivatag egyik oázisában - jelentette be Faruk Hoszni egyiptomi kulturális miniszter.

A Kharga-oázis Umm El-Mawagir nevű körzetében felfedezett település a második átmeneti kor (i.e. 1650-1550) idején élte a fénykorát. A város mintegy ezer évvel idősebb a területen ez idáig felfedezett településmaradványoknál. Az ezer méter hosszú és 250 méter széles település romjaira a Yale Egyetem szakemberei bukkantak rá a Kairótól mintegy 500 kilométerre délre fekvő oázisban.

 

 A régi egyiptomiak nagy gondot fordítottak a szépségre és az ápoltságra, és nem csak életük során, de haláluk után is.

 

Főleg az uralkodók és a tehetősebb réteg tulajdonított hatalmas jelentősget a megjelenésnek.

A korszak leggyönyörűbb hölgyei a külsejére sokat adó, tejben-vajban fürdő Kleopátr,a és a szép testű Nefertiti voltak.

Egyiptomban a szépségideál karcsú volt, vékony derekú, hatalmas szemű, telt ajkú, feszes bőre selymesen fénylett.

Jackie Ridleynek, a Dorchesteri múzeum kurátorának köszönhetően nemrég megjelent egy könyv, melyben megismerkedhetünk az ókori egyiptomiak gasztronómiájával. Természetesen az ókroból semmiféle írásos nyoma nincs recepteknek, de a falképeknek köszönhetően tudható, hogy mit ettek az egyiptomiak és milyen alapanyagot használtak fel elkészítésükhöz. Innen tudható az is, hogy az egyiptomiak imádtak enni, élvezték az ízeket.

 

bővebben a könyvről