Az ókori Egyiptomban a macskát szent állatnak tartották, kezdetben meglehetõsen gyakorlatias okból: Az országot ellepte az Ázsiából érkezett patkányok serege, így a macskát a leghasznosabb állatként tartották számon, ebbõl pedig egyenesen következett, hogy szent állataik közé sorolták.

Nem véletlen, hogy Basztet istenasszonyt - a föld és a termékenység istennõjét - macskafejjel ábrázolták. A "szent" macskát fényes szentélyekben tartották, a legjobb eledelekkel látták el, saját papjai és hívei voltak. Mi több, a macskáknak alighanem több tisztelõje volt, mint bármelyik más állatnak.

A túlzásba vitt imádat következtében egy idõ után az agyonkényeztetett macskák már nem fogtak egeret, patkányt. Népszerûségük ennek ellenére nem csökkent, hiszen az egyiptomiak számára akkor már nem hasznosságuk volt fontos, hanem "isteni tulajdonságaik".

A papok szerint a macskák Rével, a hatalmas Napistennel is rokonságban álltak. Számtalan jellel magyarázták a macskának, ennek az éjszakai állatnak és a Napistennek a szövetségét. Ilyen volt például az állat pupillájának változása fény hatására, mely éjjel úgy világít, mint egy parányi napocska.

A macskák kultusza odáig fajult, hogy az elpusztult állatokat bebalzsamozták, koporsóba helyezve temették el, tulajdonosuk pedig gyásza jeléül leborotválta a szemöldökét. A szent állatok elpusztítását halállal büntették.

Azt tartják, az abesszin macska a fáraók szent macskájától származik, de az is elképzelhető, hogy tudatos és gondos tenyésztői munka eredménye.

Annyi biztos, hogy a régi egyiptomi freskókon fellelhető macskaábrázolások nagyon hasonlítanak az abesszin cicára.

Az is tény, hogy a rómaiak vittek magukkal Egyiptomból ilyenféle macskákat Angliába, s ezek lehettek a mai abesszin elődei. Mindenesetre a hivatalos abesszin macska standard Angliában készült el 1929-ben, de már 1883-ban kiállítottak néhány példányt a londoni Kristály-palotában megrendezett szépségversenyen.

Az abesszin cica olyan, mint egy miniatűr puma. Egy bizonyos: intelligens, készséges és - ami pedig "macskakörökben" elég nagy ritkaság! - engedelmes állat. Rövid szőrű, vörös és kék színváltozatban tenyésztik.

Közepesen hosszú, elegáns, erős, rugalmas, jól fejlett erős izomzatú. A hosszú farka tőben vastag, elkeskenyedő. Lábai hosszúak, izmosak és kecsesek. Mancsa kicsi és ovális. Nyaka karcsú.

Én is találkoztam már vele élőben, mind ismerősöknél, mind kiállításon. Amit mondani tudok, az csak annyi, hogy tényleg hihetetlenül intelligens, gyors, gyönyörű és alig nyávog.

Csak irigyelni tudom a tenyésztőit!