A piramis formát a hármas, a négyes és az ötös szám uralja: A hármas a felszínnel kapcsolatos (háromszögoldalak), a négy, mint az alapot alkotó négyzetből eredő határvonalak száma, az öt pedig a csúcsok száma (négy az alapon, az ötödik pedig a magasban). A hármas, a négyes és az ötös számon át vezető út éppúgy egyre fokozódó súlytalansághoz vezet, mint a piramis külső megjelenési formája: a felszíntől a határvonalakon át a csúcspontig. Az a három szám, mely ily módon a piramis formát meghatározza, egyúttal a Pithagorasz-háromszög alap- és ideál­száma is; ugyanis 3² + 4² = 5². A három szám összege 12, az a szám, melyet mindenütt megtalálhatunk, ahol teremtés­tör­vényszerű tökéletesség uralkodik. Tehát már az építmény formája is arra utal, hogy a köveket nem pusztán egymásra halmozták. A formát szellemi tartalom izzítja át, örök érvényű felhívást rejt magában, és élettel teli harmóniában lüktet.

A görög geográfus, Strabo olyannyira megérezte ezt a harmóniát, hogy a piramist „égből alászállott építményhez” hasonlította, mely „nem emberi kéz műve.”

A piramis felületét egykor fehér, simára csiszolt mészkőlapok borították. Nem az idő, hanem az emberi értelmetlenség pusztí­totta el, hogy aztán építőanyagként használják fel a földrengés sújtotta Kairó városában. A piramis korábbi állapotában messze a környezetébe sugá­rozta az afrikai nap vakító fényét. De vajon csak ezért nevezték „a Fény”-nek, vagy ez az elnevezés szellemi jelentőségére is utal?

Az építéstechnikai különlegességek egész sorából csupán a fi­gye­lemre méltóbbakat ragadjuk ki: A piramis oldalai ámulatba ejtő pontos­sággal vannak az égtájak felé igazítva. A valószínű­síthető mértékegység, az ún. piramisméter – a héberek­nél később szent (!) rőfként (könyök) bukkan fel újra – éppen megegyezik a Föld féltengelyének tízmilliomod részével. Évez­redekkel később a Föld-kvadráns tízmilliomod részét vették a méter alapmértékének. A Nagy Piramis építői ugyanígy boly­gónk egyet­len egyenes vonalát vették mértékegységük alap­jául! – Ennél azonban még fontosabb: A piramis éleinek hajlásszöge megegyezik a kör titokzatos Pi (3,141 ...) számához tartozó szöggel, melyből az következik, hogy egy kör kerülete, melynek sugara a Nagy Piramis magassága, egyenlő a piramis alapját alkotó négyzet kerületével. Ez a körülmény, tehát a kör és a négyzet kapcsolata, különös jelentéssel bír. A kör a benne rejlő kezdet és vég nélküli zártsága révén ősidőktől fogva az örökkévalóság szimbóluma, a négyzet pedig ezzel szemben az anyagi világ jelképe (például az anyagi teremettek négyessége: ásvány, növény, állat és ember). A két forma kö­zötti analógia ebben az esetben azt jelenti, hogy a földi dolgokat „közös nevezőre hozzuk” az örökkévaló dolgokkal, azaz itt a Földön is beilleszkedünk az örök törvények rendszerébe. Ez az a gondolat, amely a Miatyánkban az alábbi szavakkal jut kifejezésre: „Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is!” A kör e „négyszögesítésében” ezért az emberiség egyetlen valódi és eredeti feladata .

gral-hu.net