Az ősi Egyiptom történetének taglalása közben megkerülhetetlen téma a Szfinx titokzatos építménye. Mi magunk is jártunk a Nagy Szfinxnél, volt alkalmunk közelebbről is megcsodálni, s megbizonyosodtunk arról, hogy megbontották az oldalát és üreges építményről van szó. De ami most következik, az még nagyobb rejtély.

Aki visszaolvassa a korábbi írásainkat és eljár az előadásainkra, abban fokozatosan körvonalazódni kezd Atlantisz és Egyiptom titkos történelme. Nem valamifajta újfajta elméletről szól ez a történet, hanem a múlt spirituális hátteréről, amelyet csak kevesen tudnak igazolni. Egyiptom energiái és információi azonban lépésről-lépésre feltárják magukat a látók és a tudók számára. A hamisság és a tévedés pedig lassan eloszlik Egyiptom földjéről, ahogyan évről-évre újabb energiakapuk nyílnak meg a Föld eme spirituális központjában.

Legjobb tudomásunk szerint a Gízai-fennsík nem csak Egyiptomnak adott otthont, hanem másnak is. A Szfinx rejtélyes építménye már jóval a piramisok előtt ott állt. Mielőtt a „két ország”, ősi nevén „Kemet” (fekete föld = termékeny föld) birodalommá vált volna, a Szfinx már ott volt egy még ősibb okkal, mint később a birodalom. A Szfinx nem Thot műve, hanem egy nála bölcsebb lét oka. Bizony nem Thot minden és minden kezdete. A Kígyók és a titokzatos Hórok, vagyis a magasröptűek területe volt az. A Hór egyiptomi nyelven ugyanis magasröptűt jelent. Ez alatt pedig nem az ég madarait értették, bár azokból volt jó sok. Egyiptom éghajlata igen-igen kedvező volt és sokféle madár szállt egén. Voltak sasok, íbiszek, sólymok, vadlibák, kócsagok és így tovább. Csodálatosan gazdag vidék volt. Ezeket a madarakat azonban elnevezték és soha nem úgy hívták őket, hogy hórok.

Egyiptomba a Szfinx telepítői visszajártak. Őket nevezték Hóroknak. Csillogó ruhát viseltek, mellrészükön egy aranykígyó jelzéssel. Titokzatos, szótlan, fejükön álarcot viselő, magas, de emberszerű lények voltak, akiket Thot is elkerült.

Miután megerősödött az egyiptomi testőrség, az egyik fáraó megparancsolta testőreinek Thot tanácsa ellenére, hogy állítsák meg a Hórokat, amikor azok a semmiből kilépnek Kemet földjére. Nos, ez kudarcba, véres kudarcba fulladt. Miután a testőrség tákolt kis fegyverarzenáljával, gyalogosan megrohamozta a Hórokat, azok villámló lándzsákat ragadtak, vöröses fénysugarat lövelltek belőlük, amely felismerhetetlenné tette a lelkesen támadó testőrség minden tagját. Később Thot Smaragdtábláján említést tett a lényekről, akik átlátszó hajójukkal érkeztek Kemet földjére, ezért tűnt úgy, hogy a semmiből léptek elő.

A rejtélyes Szfinx-építőkhöz csak egyetlen fáraó juthatott közel egyedül, mégpedig Ehnaton, az eretnek. Persze ez egy későbbi kor, de most hadd szaladjak előre egy kicsit. Ehnaton furcsa, megmagyarázhatatlan törvényeket is hozott, sőt Thottól is elfordult. Például kitalálta, hogy nem lehet ruhát viselni, mert az a tisztaság eltakarása, de az egyistenhit is hozzá kötődik. Ami, mint tudvalevő, az egyiptomi hit ellen való volt, s magának a hitnek a felborítása volt, hiszen az egyiptomi vallás a félisteneket a Teremtő és a többi teremtény között álló helytartókként képzeli el.

Bárhogy is befolyásolták a Hórok Ehnatont, aki maga sem volt ember, a reformkorszak nem tartott sokáig. Természetesen Egyiptom nem hagyta magát. Még az általa épített várost is lerombolták később.

Visszatérve a Szfinxre és annak rejtélyes építőire, már Ehnaton előtt is, de utána is, minden korok fáraói annyira tartottak egyébként a furcsa Szfinx-látogatóktól, hogy később már magukat is Hórnak hívatták alattvalóikkal, vagyis magasságosnak. Azonban ezt hieroglifben másképpen, sólyommal jelölték. Az idegenek tehát a kígyós Hórok voltak, a fáraó pedig a sólymos Hór. Így emelték magukat isteni szintre a fáraók. Ez persze nem összetévesztendő a valódi félistenekkel.

Magától értetődően akárhogy is próbáltak istenszínben feltűnni a fáraók, mindenki, még a nekik udvarló alattvalók is tudták, hogy sem olyan képességeik, sem olyan halálból visszatérő lehetőségeik nincsenek, mint az igazi idegeneknek és az igazi félisteneknek.

Egyiptom egyelőre nyugvó állapotban van, szendereg, de lassacskán felébred és magához szólítja azokat az átutazó lelkeket, akik egykoron ott éltek és fejlődtek. Egyiptomnak elveszett értéke nincsen. Maradványai csak arra várnak, hogy újjászülessenek. Ez egy jól összehangolt isteni terv része, melybe minden egyes puzzle-darabnak van szerepe, ám ezt emberi elme képtelen kifürkészni. Annyit lehet tudni, hogy Egyiptom energianyomai sértetlenül őrzik a Föld valaha volt legfejlettebb kultúrájának az értékeit, s egyre több együttállás közeleg, amelynek hatására behangolódnak a szent építmények és magukhoz vonzzák a méltó lelkeket. Talán a Gízai-fennsík felett 2012. december 3-án látható Merkúr-Vénusz-Szaturnusz konstelláció is ebbe a képletbe illeszkedik. Mindenesetre minután megtörtént, erről is beszámolunk.

http://www.boldognapot.hu/cikkek/449/titokzatos-szfinxepitok