A halál az egyiptomiak számára a földi élet és az újjászületés közötti átmenet egyik állomása volt. Túlvilághitük szerint a halott isteni tulajdonságokkal rendelkező lényként születik újjá, és bebocsátást nyer az istenek világába.

Az Istenek világából a látogató beléphet a halottak világát bemutató harmadik terembe, amelynek a falai piros színűek, utalva az Ozirisz testét borító múmiavásznak egyik szimbolikus színére. Ebben a teremben mutatjuk be azokat a kellékeket (főként temetkezési mellékleteket), amelyekkel a halottakat körülvették és azokat a túlvilág-elképzeléseket, amelyeket ezek a tárgyak és ábrázolások szimbolizálnak..

A halál az egyiptomiak számára a földi élet és az újjászületés közötti átmenet egyik állomása, kapuja volt. Az ókori egyiptomi túlvilághit szerint ugyanis a halott isteni tulajdonságokkal rendelkező lénnyé válva született újjá a halál után, és bebocsátást nyer az istenek világába. A halál utáni újjászületésig azonban még hosszú, veszélyekkel teli vándorutat tett meg, amelyen túlvilági isteni segítők kísérték. Ennek az útnak néhány állomását és az út isteni segítőit mutatjuk be a harmadik terem hosszú fali vitrinjében. A múmiát a hátán vivő Ápisz-bika, a halottat kézen fogva vezető sakálfejű Anubisz és az isteneknek áldozatot bemutató halott képe elevenedik meg az itt kiállított koporsó- és papirusztöredékeken.

A föld alatti sírkamra a halott koporsóban nyugvó, mumifikált testének túlvilági tartózkodási helye volt. Ez a föld alatti rész a temetési szertartás befejeztével a halandók számára elvileg megközelíthetetlenné vált – habár az ókori sírrablások ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A kiállítás harmadik termében két vászonba csavart múmia és az ókori egyiptomi történelem különböző korszakaiból származó tucatnyi koporsó látható. A múmiára helyezett díszek (pl. festett lepel, maszk), a belső szerveket tartalmazó kanopusz edények, a szívskarabeuszok és az usébtik pedig a sírkamra legfontosabb temetkezési mellékleteit mutatják be.

A sír föld feletti, a temetés után is megközelíthető felépítménye a temetés után is fontos szerepet játszott. Az itt található halotti kápolna a halotti áldozatok bemutatásának és a halott ka-lelkével való kapcsolattartásnak a színtere volt. A kommunikáció az élők és a holtak világa között a sír felépítményében található ún. álajtón, a halotti sztélén és a halotti szobron keresztül folyt. Az álajtót ajtó formájában képezték ki a sír felépítményének egyik falán, de a valóságban nem funkcionált: az élők és a halottak világa közötti szimbolikus átmenetként szolgált. Egy több mint háromezer éves álajtó töredéke látható a terem egyik vitrinjében, amelynek az a különlegessége, hogy nem Egyiptomban, hanem Magyarországon, az aquincumi ásatásokon találták. A tárgy talán egy, a császárkori Pannóniába vezényelt vagy itt letelepedett, az Ízisz-Ozirisz misztériumvallást követő katona vagy polgár relikviája lehetett.

A ba a halott emberfejű és madártestű megjelenési formája („lelke”) volt, s mint ilyen, a halott lényének a sír kapuján való szabad ki- és bejárását biztosította. Az egyiptomi túlvilághit szerint éjszakánként a napistennel együtt járta be a túlvilági utakat, hogy hajnalban vele együtt az égbe emelkedhessen. A ba ilyen módon a halottnak az istenek világával való kommunikációját biztosította. A teremben bemutatunk egy ba madár szobrocskát, de egy mitológiai jeleneteket tartalmazó halotti papiruszon is látható ugyanez a lény, amint áldozatot mutat be a napisten bárkája előtt.

A föld alatti sírkamra a túlvilágot szimbolizálta, ahol a mumifikált halott a koporsójában feküdt, körülvéve azokkal a temetkezési mellékletekkel, amelyeket szükségesnek ítéltek a halál utáni újjászületés érdekében és a túlvilági életben. A föld feletti kápolna az élők és a halottak közti kommunikáció színhelye volt. A madár alakú ba lényén keresztül pedig lehetőség nyílt a halottak és az istenek közötti kapcsolat folyamatos fenntartására is. A sír, vagyis a halott túlvilági lakhelye tehát tulajdonképpen felfogható a különböző szférák közötti kapcsolattartás egyik legfontosabb komplexumaként is.

(Vége)

Fotó:Szesztay Csanád

Forrás:http://www.magyarmuzeumok.hu/targy/1886_halottak_birodalma