Kislányom "előző életes" emlékeiből született az A Piramis című írásom:
http://angellilith.wordpress.com/2009/03/11/a-piramis/

Válasz

digitálisan rekonstruált képek a karnaki templomról:

http://dlib.etc.ucla.edu/projects/Karnak/

Válasz

kis kiegészítés, a masztaba síroknak a földalatti járatai az esetek 99%-ában leszűkült egy darab aknára és egy darab folyosóra, szerintem a bogaraknak nem sok köze van ehhez a szerkezethez, bár egyesek biztosan szeretnék íly módon látni..

Az egyiptomi lélekfelfogás szerint is, és egyéb keleti vallásokban megjelenő tanok szerint is a szív az isteni akaratot fejezi ki, de szerintem a magyarban is így fejezzük ki magunkat. Szívből cselekedni, szívem szerint, kb ezt jelenti, de persze nem annyira explicit módon mint ahogy a keletiek kijelentik..

Válasz

Az egyiptomi halottkultuszban is igen nagy szerepe volt, a temetkezési szokások egy része is visszavezethető életmódjának megfigyelésére: bebábozódott alakját követték a múmiák gyolcstekercsei, földalatti járatait másolták a régi masztaba-sírok sikátorai. A múmiák pólyarétegei közé ú.n. „szívszkarabeuszt” helyeztek el: 5-10 cm nagyságú, kőből faragott szkarabeuszt, amelyre feliratokat véstek a Halottak Könyvéből. Egyiptomi felfogás szerint a szív az élet fenntartója, a szkarabeusz a feltámadás, a lét kifejezője – így találkozott a két jelkép, s vált a szkarabeusz a szív helyettesítőjévé, de egyszersmind oltalmazó amuletté is. Amulettként feladata volt mágikus hatalmával megóvni a halottat attól, hogy szíve – mely valaha tetteit vezérelte – kedvezőtlen vallomást tegyen a túlvilági bírák előtt.
De nemcsak a halottak, az élők számára is fontos volt, hogy a szkarabeuszt testükön hordozzák. Hittek abban, hogy varázsereje megvédi őket a bajtól, betegségtől, a rossz szellemektől. Ugyanakkor szerencsét, boldogságot, jólétet hoz számukra rendszeres viselése. Így kétezer éven át – s nemcsak Egyiptomban, de a Közel-Keleten általában – mindenféle anyagból (a leggyakrabban drágakövekből, jáspisból, karneolból, fajanszból, zöld kőből) különböző nagyságban készítették el. Később vallásos jelentősége háttérbe szorult, hosszában átfúrva, pusztán ékszerként hordták, karkötők, nyakláncok, fülbevalók díszítésére alkalmazták. Sima talpát, szárnyfedőit gyakran bemélyített rajzokkal látták el, melyeknek a tulajdonos titkos értelmet tulajdonított, olykor neveket, szerencsekívánatokat, varázsszavakat véstek bele. Az egyiptomi Középbirodalom korától pecsétként is használták. Mivel a szkarabeusz az örökkévalóság jelképe is, a szerelmesek is boldogan viselték – s talán viselnék ma is – gyűrűbe foglalva. Ahogy egy ó-egyiptomi vers hirdeti:
Kis pecsétgyűrűje csillan az ujján,
lótuszvirága leng a kezében.
Megcsókolom őt mindenki előtt,
ország-világ hadd tudja szerelmem.”

Válasz

SZKARABEUSZ

A fáraók szent amulettje
Amikor 1924. november 11-én – világszenzációként – a tudósok felbontották Tutanhamon, egyiptomi fáraómúmiájának gyolcstekercseit, s a múmián elsőként egy csodálatosan szép arany melldíszt fedeztek fel. A melldísz közepén féldrágakövek és üvegpaszta berakások között sárgás fényben ragyogó, kalcedon szkarabeuszt pillantottak meg, a fiatal uralkodó szent amulettjét, a feltámadás jelképét.
Az egyiptomi fáraók mindig nagy becsben tartották amulettjüket, pedig a szent szkarabeusz, amelynek mását testükön viselték – életükben és haláluk után is –, valójában nem más, mint egy ganajtúró – vagy valamivel szebben – egy galacsinhajtó bogár. Ez az állat Közép- és Dél-Európában továbbá Afrika és Közép-Ázsia homokos síkságain él, s táplálékát, melyről mindig a hím gondoskodik, a trágyadombokról szerzi be. A hím az ürülékből golyót formál, majd szinte fejreállva, középső és hátsó lábaival görgetve azt, hátrafele indul el. A trágyahalomtól bizonyos távolságra megáll és több deciméter mély alagutat ás. Közben párja felkuporodik a golyóra és azzal együtt ugrik le az alagútba. A hím követi és együtt fogyasztják el várva várt lakomájukat. Az ivadékokról való gondoskodás a nőstény feladata. Ő is galacsinokat formál a trágyából, elgurítja őket a megfelelőnek tartott helyre, majd egy-egy petét tojik beléjük. Óvatosan kiássa alóluk a homokos talajt, mire a galacsinok belepottyannak a földbe. A petéből néhány hét múlva kibújó lárvák dugig töltött éléskamrában találják magukat, így továbbélésük biztosított. A galacsinhajtók általában 2,5-3 cm hosszúak, de Indiában élnek 7-8 centis példányok is, amelyek petegombócaikat agyagos földbe hengergetik, s ettől azok akkorává válnak, mint egy-egy régi ágyúgolyó. A trágyából való titokzatos kikelésük miatt az egyiptomiak szent állatként, az őslétezés megtestesítőjeként, az örök újjászületés szimbólumaként tisztelték a szkarabeuszt. A Napisten (Khepera) egyik megjelenési formájának tartották, mivel a nap legforróbb időszakában jelenik meg, a galacsinjait keletről nyugatra görgeti. Nevének hieroglif jegye valamivé válni, születés jelentésű, s a felkelő napot ábrázolta.

Válasz

Sziasztok, szép napot Mindenkinek!

Mint az adatlapomon is olvashatjátok, nagy érdeklődője vagyok eme dolgoknak én magam is! Minden alkalmat megragadok-e témával kapcsolatban! Nem tudom mi késztet rá, de nagyon a bűvkörébe tud ejteni! A piramisok, Fáraók, és csodálatos Egyiptom varázslatos dolgai, annyi titkot rejt még magában! Talán ez az ami hajtja az embereket! Én magam is nagyon sok képet, és fotókat, cikkeket, bújok, és gyűjtögetek! 1x talán én is eljutok a Szfinx lábához, vagy a Luxorhoz, netán a Királyok völgyét is megtekinthetem! Csodálatos hely lehet! Addig is maradnak a képek, és a cikkek!

Válasz

itt van egy link erről a helyről: http://www.touregypt.net/featurestories/dsteppyramid2.htm

Válasz

Ez a lépcsős járat vezetett közvetlenül a "sírkamrába", ami igazából nem is sírkamra volt, hanem egy hatalmas 28 méter mély és 7 méter diagonális üreg a piramis alatt. Ebben volt egy gránittal kikövezett helység amiben volt egy nyitott szarkofág mely környékén találtak egy holttest maradványait az ásatók. Az érdekessége a helynek az alagút-rendszer, itt több tizezer különböző nagyságú tökéletesre csiszolt kőedényt találtak, ezek egy része a Kairói múzeumban látható. A legkülönfélébb és legnehezebben megmunkálható kövekből voltak, dioritból, gneiszből, alabástromból, kalcitból, stb. Ilyen hatalmas számú lelet másik piramisból nem került elő azóta sem. Az egész rendszer kb 10 kilométer hosszú, bár ebben benne vannak az átkötő folyosók is amik a két "sír" között vezetnek.

Válasz

A Lépcsős piramisról ami a szakkarai nekropoliszban található, néhány megjegyzés ide kivánkozik még. Ez a piramis az amit Imhotep építtetett a III.dinasztia Netjer-ihet Djoser nevű fáraójának. Az egész épület egy hatalmas "temetkezési körlet" falain belül helyezkedett el - manapság a fal már csak alapjaiban van meg az építmény körül - az érdekessége az egész konstrukciónak, hogy két "sírból" állt. Az egyik az Északi Sír a másik a Déli sír, ezeket szövevényes alagútrendszer kötötte és köti össze ma is. Bár ezeket nem lehet látogatni, az omlásveszély miatt, de érdemes összevetni a többi ilyen hasonló piramissal. Ehhez a piramishoz a körleten belül tartozott egy templom az északi bejárati oldalon, ahol a templom piramis felőli oldalán lehetett bejutni a föld alatt az alagút rendszerbe.

Válasz

A Nagy Piramis témájában alapvető mű Graham Hancock - Istenek kézjegyei című könyve, azt hiszem h még lehet kapni könyvesboltokban is..Bár ez a könyv nem csak Egyiptommal foglalkozik, de sok olyan információ van benne ami fényt vet az építés, a gizai fennsík történelmének hiányzó pontjaihoz.
Visszatérve a témára, néhány éve volt egy film a National Geographicon mikor felküldték a robotot a Királyné Kamrájának egyik járatába, ami az érdekessége volt az egésznek, hogyha feltételezzük hogy temetkezésre használták a Nagy Piramist akkor miért építettek szellőzőjáratokat ebbe és a Király Kamrájába is?
Aki járt már a Királyok Völgyében láthatta, hogy ott egyetlen egy sírnak sem építettek "szellőzést", sőt valószínűleg törekedtek a legteljesebb légmentes lezárásra, bár ezt a történelmi környezet miatt ritkán tudták megoldani.

Válasz