jó bocsánat h megpróbáltam valami témába illőt berakni erre az oldalra, esetleg neked van e valami ötleted vagy simán csak eszetlenül kritizálsz?

Előzmény

Válasz

Öööö...a plágium gyanúja? A neveltetésem? A saját eredeti gondolataim?:)

Előzmény

Válasz

Skacok írjatok blogokat! Ott többen is olvasnák szerintem, és rakhatnátok hozzá klassz képeket is! HM???

Válasz

mi tart vissza h bedobj vmi témát?

Előzmény

Válasz

figy, ezt én is ide tudnám ám másolni ;)

Válasz

I. RÉSZ

Kezdjük azzal, hogy az Egyiptomiban Széth, a lázadó herceg volt aki titkos tudományokat átadta, az első Beavató. A kései egyiptomi alkimisták az alkímia tudományát a lázadó angyalokhoz kötötték. Több templom alagsorában találtak olyan nyomokat, hogy kémiai laborokat tartottak fenn, s azt is tudjuk, hogy több ezer ilyen tartalmú könyvet halmoztak fel az alexandriai Szerapeionban, de ezt később felgyújtották ill. a könyvek egy részét elrejtették.
Széth a történeti Egyiptomban már gyűlölt, üldözött istenné vált, de egy maroknyi híve a közeli Héliupoliszban Atum-kultusz leple alatt továbbra is Széth híve maradt, ez a csoport volt a Héliupoliszi Testvériség. Nem véletlen persze, hogy ez a papi város volt az alkímia ősi központja, egy régmúlt tudomány megmaradt relikviáinak őrhelye...
Ezt a várost ma már hiába keresnénk, romjait az ókor végén és középkorban módszeresen elpusztították. Obeliszk-erdejét összetörték, s csak egy marad meg a helyén, mintegy temetői fejfaként. Módszeres ásatások -ki tudja miért- itt soha nem folytak, de már nem is nagyon lehet, hisz Kairó ráépült (az utóbbi időkben kezdődött néhány feltárás, de nem hiszem, hogy komolyabb eredménye lesz).
Pedig a régi időkben ez a város külön létezett Egyiptomtól, s már az alapítása is messzi évezredek, a történelem előtti királyok idejébe nyúlt, legalább kétezer évvel az első király, Ménész elé. Nem csak Egyiptomból "kiragadott" város volt, hanem az időből is. Míg az ország haladt a maga útján, a város számtalan templomában lázas és titkos tevékenységek folytak. Még azt se ismerjük, milyenek voltak ezek a templomok, de az egyikre van egy sejtésünk.
Nem sokkal Kheopsz után uralkodott Neuszerré, aki Abu Gurab-ban az ősi "Szed-ünnepségek" tiszteletére egy naptemplomot emelt, amiről tudjuk, hogy kicsinyített mása akart lenni az egyik héliupoliszi templomnak. Ennek romjai ma is meg vannak. Rekonstrukciója megdöbbentő! Mert különbözik Egyiptom összes többi templomától, s egy ősi, atlantiszi mintát követ. Mesterséges dombra épült, de egyszerűen sehol máshol nem épült ilyen templom, ez is 4500 éves. Közepén volt egy hatalmas, 56 méter magas, tömzsi "obeliszk"-szerű építmény, melynek 20 m magas alapját vörös-gránittal burkolták. Mellette téglából megépítették Ré 30 m hosszú bárkáját. Egyébként a hatalmas templom az egyedüli az országban, melynek alapvonalait (100,5x76,2 m) a gízai Nagy Piramisnál is pontosabban jelölték ki. Ez templom megmaradt, de kétségbeejtően romos állapotban: nagy része örökre elveszett.

Válasz

Én ezt a templomot nem csupán kicsinyített másának tartom a héliupoliszi eredetinek, hanem egyfajta használhatatlan "ipari létesítménynek", valamiféle műtárgynak, cargónak, hisz tervezője bizonyosan látta ugyan a templom eredetijét, de a kazamatáiban lévő gépezeteket vagy templom technikai tárgyait már nem értelmezte. Egyszerűbben: járt Héliupoliszban mint a király építési felügyelője, de az ott lévő alkimista gépezetek, csőrendszerek, vegyítőedények természetével már nem lehetett tisztában, azokat valamiféle isteni szent ereklyéknek hitte. Neuszerré parancsára megpróbált valami hasonlót létrehozni, talán a király akarta így megújítani életerejét, ami az ősi, és titokzatos Szed-ünnepségekkel álltak kapcsolatban, mikor a király "fénylő kígyó erejét" fogadta magába, mikor az ünnepségek részeként felállították a Dzsed-oszlopot. Talán megtagadták tőle ezt a lehetőséget Héliupolisz papjai, nem tudni, viszont a lelkes papi építőmester kőből lemásolta neki a héliupoliszi templomot, amitől a király az életerejének mágikus visszaállítását várta. De az építész nem volt tisztában a technikai jellegű szerkezetekkel, és megpróbálta kőből lemásolni azokat. A régészek a homok alól fúra kőtálakat fordítottak ki, olyan kőoltárt, ami semmilyen másikhoz sem hasonlít, s szegényes fantáziájukkal próbálják megmagyarázni, hogy mik lehettek ezek 4500 évvel ezelőtt... Valójában az oltár furcsa alakzata fölül még hiányzik valami, s benne kis csövek futnak, amiről a régészek azt hiszik -reflexszerűen- hogy az áldozati vérnek, de a kőtálak sora, melybe egykor valamilyen vezetékek futottak, olyan edények, melyek egymáshoz hatalmas fogaskerekek mozgattak teljesen az őrületbe kergetik derék régészeinket. A falmellett körbefutó kamrákat szintén szabályszerűen "raktárkamráknak" vélik, persze, nem azok voltak! Pedig ezeket csupán Neuszerré építésze "látta", és amit itt létrehoztak nem valós használati tárgyak voltak, csak másolatok. Értitek...? (hasonlót látott Odüsszeusz a Najádok barlangjában).
Nézzétek meg az ősi, alkimista "vegyítőedények", belé vezető csövek helyeinek kőből faragott másait, a medencéket forgató gyűrűket, és ez már csak a maradék, a véletlenül megmenekült "másolat", relikviák a homok alól...

Válasz

A héliupoliszi alkimisták számára a Szfinx és helye vallásuk központi magját testesítette, de ugyanígy egy bolygóközi kapcsolatét. Nyilvánvalóan a héliupoliszi alkimisták nem ugyanazért tisztelték a Szfinxet, mint az egyiptomi királyi család vagy az előkelőségek (akik Horamehtnek, a napistenné vált Hóruszt) tisztelték benne, míg a könyékbeliek meg inkább Horánt, majd a görögök Agathadaimónt, és az arabok a Félelem Atyját.
Nem véletlen, hogy Héliupoliszt harminc méter széles kettős téglafal vette körül. Szent út vezetett a gízai piramisokhoz és Memphiszbe. Azt is gondolom továbbá, hogy ez a titkos rend kapcsolatot tartott fenn egy másik bolygó lakóival, sőt tovább megyek, Héliupoliszban valami nagyon fontos anyagot gyártottak, amiért rendszeresen eljöttek a Világ Urai lelkes rabszolgái.
Már Hekataiosz, az első igazi görög történetíró, aki i.e. 513 körül járt Egyiptomban, feljegyezte a Főnix ősi legendáját: egy aranyos színben pompázó, fémtestű óriási madár, ami egy lángoló fészekben áll a héliupoliszi naptemplom előtti kőoltáron. Nem olyan ez, mint egy Földet elhagyni készülő űrhajó, mely alól már kicsaptak a reaktorlángok...? A Főnix egy hatalmas, nyitható "fémtojást" szállít, ebbe emberek mennek be és ki. A mítosz szerint a "Főnix" egy távoli, ismeretlen világban él, onnan látogat Egyiptomba, bizonyos időközönként, sőt Héliupoliszból előbb Libanon cédrusaihoz repül, nyilvánvalóan a másik Héliupoliszba, Baalbekbe. Ez utóbbi helyen szintén alkimisták tevékenykedtek, ugyanolyan zárt, titkos város volt, mint az egyiptomi párja. Ott szintén rakományt vett fel...

Válasz

A gízai Szfinx évezredeken az alkimisták számára a beavatást, a tiltott-titkos tudományokat szimbolizálta. A harrani szabeusok Szíriából zarándokoltak Gízába az ókor végén és középkor elején, hogy a Szfinx előtt fehér kakast (Aszklépiosz kakasát) áldozzanak és szandarakot füstöljenek.
A Szfinx körzetében, talán az előtte lévő templom padlói alatt, kell lennie egy bejáratnak, amit később elfödtek, elrejtettek. Mert alkímiai értelemben a Szfinx megfelelt a "vörös oroszlán"-nak is (talán ezért festették vörösre?), ami a ként (sulphur) és a bölcsek kövéhez eljutás ötödik stádiumát jelentette, mikor a kő (lapis) elkezd vörösödni (rubedo). A Szfinxtől egy földalatti folyosón el lehetett jutni a piramis kamrájába, ahogy a kén ellentéte a higany (mercurius), amit ez a kamra szimbolizált.
A beavatott Nemmes-koronát vett fel, a földalatti szentély urának, Akernek jelképét. Az isten átengedte a föld kapuján. A szobor alatti szentély a beavatott első állomása, a négy elemből az elsőt, a Földet szimbolizálta, majd sorban kiállta a négy elem próbáját. A bölcsek kövéhez vezető alkímiai eljárásnak hét állomása volt . Ugyanennyi fokozata volt a beavatásnak is. Jelöltnek az alvilágba vezető úton hét kapun kellett átmennie (akár Istárnak). Az adeptus Khephra méhében (Szfinx) bejárta a változások minden körét, hogy aztán a sötétségben megtalálja a Tüzes Szemet (Halottaskönyv 115). Út a gyönyörű Amentibe vezetett. Az ezoterikus rajzok is hét koncentrikus kör (labirintus) belsejébe helyezik a bölcsek kövét, de az alkímiai kemence is itt volt, hisz épp azt tartották, hogy azt Széth készítette (valójában két ilyen láda volt, és csak az egyiket csinálta Széth). Ez ugyanakkor megfelelt a Grál-keresésnek is.
[Ez a beavatás nem keverendő össze egy másikkal, mely szintén a Nagy Piramisban alatt zajlott, mikor a jelölteteket keresztre feszítették a napforduló és a napegyenlőség keresztjén, az éjszakai Atum-Ré előtt, majd eltemették a kőládában.]

A beavatott az alvilági útján ruhákat és ékszereket vett magára, bemosakodott a Tökéletesség Tavának nevezett szent medencében, majd szent olajjal kente magát és köpenyt terített vállára. El kellett jutnia a földalatti szigetre, a vasfallal övezett Sekht-Janruba, melynek termét 21 oszlop emelte körben. Közben elérte a tudás legmagasabb fokát (Magisterum) és lelkében is megszületett a Nagy Mű. A beavatások labirintusának közepén, kis kődombon, melyet négy oszlop tartott volt Széth ládája, a mágikus gépezet, transzmutációs edény, ahol óriási jutalmul az elöregedett sejtjei regenerálódtak, betegségei meggyógyultak. Ez alatt a terem alatt tartották a "szem erejével" fogva Széth-et. A beavatott itt vált a Hotep-Sekhus (Ré Szem) szolgájává és őrévé, ami az alkimisták legfőbb vágya volt...

Válasz

Nagyon jó topik! Érdekes az írásod Omm Sety-ről. Ezoterikus Egyiptom számomra azt is jelenti, hogy a ma csodált templomok, pl. az abüdoszi is, nem csupán annyit jelentenek, amennyit ma tudunk róluk, hanem sokkal többet. Magasan energizált helyek és az ókorban sem véletlenül oda építették a templomokat. Meditáltak, gyógyítottak ezeken a helyeken nem csak áldozatokat mutattak be az isteneknek és imádkoztak. Biztosan a szellemvilággal is kapcsolatba léptek. (szerintem:))

Előzmény

Válasz