Óegyiptomi temetkezési rítusok ismerhetők meg egy négyezer éves sírkamrának köszönhetően, amelyet a Leuveni Katolikus Egyetem régészei tártak fel Kairótól 250 kilométerre délre, Minya kormányzóságban.

A Deir Al-Basra nekropoliszt részben George Reisner (1867–1942) amerikai régész és egyiptológus tárta fel a 20. század elején, azonban az ásatásokról nem készültek részletes beszámolók – olvasható az Al-Ahram Weekle online kiadásában.   A Leuveni Katolikus Egyetem régészei tíz évvel ezelőtt fogtak hozzá a terület geomágneses feltérképezéséhez, és ennek során több olyan képződményre figyeltek fel, amelyek sírkamrák és aknasírok jelenlétére utaltak. A vizsgálatok során több száz olyan gödröt és alagutat is felfedeztek, amelyeket sírrablók ástak az elmúlt évezredek során. A belga régészek az idei ásatások során végezték el I. Ahanaht, Un-nomosz kormányzója (nomarkhosz) sírkamrájának rutinszerű ellenőrzését, ennek során a délnyugati sírakna mélyén fedeztek fel egy temetkezést, amely az első átmeneti korból származott.   Haro Willems ásatásvezető régész közlése szerint a hatméteres mélységben lévő sírt kétszer rabolták ki – egyszer még az ókorban, amikor a fosztogatók az aranyékszereket, valamint a szarkofágot borító aranydíszítést vitték el. A sír nyitva maradt, és az idők folyamán a beszivárgó esővíz, összekeveredve a mészkőporral az áldozati tárgyakat vastag "kéreggel" vonta be, amit a 19. századi sírrablók a padlózatnak véltek. A rablók hihetetlen károkat okoztak a koporsóban és egyéb fatárgyakban, de a mészkőporból képződött "bevonat" épségben megóvta a többi sírmellékletet.   A belga régészek által feltárt leletek között több tucat finom alabástromváza, valamint rézedények, réztálak, boráldozatra szolgáló kupák, fejtámaszok szerepelnek. Találtak olyan egyedülálló rituális tárgyakat is, amelyeket eddig csupán ókori falfestményekről ismertek.   – Száz éve ez az első viszonylag jó állapotban fennmaradt temetkezés, a tárgyak jó része eredeti helyén maradt – mutatott rá Mohamed Ibrahim Ali, antikvitásokat felügyelő miniszter. A sírmellékletek elhelyezéséből lehet következtetni arra, hogy milyen sorrendben helyezték el a tárgyakat a sírkamrában. Elsőként a szarkofág került be, majd ezt követte a megtisztulási és áldozati szertartás. – A szövegekből és a falfestményekből jól ismerjük a szertartást, de első ízben lehetünk szemtanúi annak, hogyan hajtották végre ezeket a rituálékat a föld alatti sírkamrában – magyarázta Haro Willems.   Mohamed Iszmail, az antikvitásokat felügyelő minisztérium külföldi ásatásokkal foglalkozó osztályának vezetője arra mutatott rá, hogy az aknasírban lévő koporsó igen rossz állapotban maradt fenn, ennek ellenére a belga kutatóknak sikerült elolvasniuk a szarkofágot borító írást. Mint kiderült, a szarkofág egy Dzsehutinaht nevű férfi végső nyughelyéül szolgált. I. Ahanaht sírkamrájának felirata viszont említi a kormányzó apját, Dzsehutinahtot.   – Ismereteink szerint Dzsehutinaht volt Un-nomosz utolsó nomarkhosza az első átmeneti korban, és most már azt is tudjuk, hogy ez a személy itt nyugszik – hangsúlyozta Mohamed Iszmail. Az első átmeneti kor az Óbirodalom összeomlása utáni, polgárháborúkkal, egymással viszálykodó trónkövetelőkkel, zűrzavarral, idegen hódítókkal és éhínséggel sújtott időszak Egyiptom történelmében. Az állam két részbirodalomra és számos kisebb, független fejedelemségre esett szét. A korszak időtartamának megjelölése forrásonként más és más, de a körülbelül másfél évszázados zűrzavart végül a thébai XI. dinasztia királya, I. Mentuhotep szüntette meg az újraegyesítéssel.

http://kultura.hu/main.php?folderID=959&ctag=articlelist&iid=1&articleID=327282