Az ősi egyiptomi vallás fontos jellemzője a napkultusz és a halotti kultusz. Egyetlen más vallásban sem foglalkoznak annyit a halállal és a halál utáni élettel, mint ebben. E vallás - Max Müller vallástörténész szerint - „elméletileg monoteizmus, gyakorlatilag politeizmus", mivel számos istent ismer, de csak egyet imád. Mindegyik mögött ugyanis ott van „Ő, akinek a neve Rejtett", vagyis a neve ki nem ejthető. Egyes kutatók feltételezik, hogy Ámon volt ez a bizonyos „rejtett" isten.

A vallás az évezredek során változott, fejlő­dött, átalakult, ezért egyes egyiptomi istenek olykor ellentétes szerepekben tűnnek fel, és nem ritka az összeolvadás, két vagy több isten egyesülése egyetlen személlyé.

Néhány fontosabb isten abőséges választékból:

Ré = napisten, a világ teremtője

Anion-Ré = Ámon és Ré összeolvadása, az istenek királya

Tkot = huldisten, a bölcsesség, a számolás és az írástudás istene

Amentet = az alvilág istennője, aki fogadja az elhunytakat

Szahmel = a háborúk és a betegségek istennője

Ptah = kézművesek és a művészek istene

Hápi = a Nüus istene, aki a folyó áradásáról gondoskodik

Ozirisz = ,t halottak birodalmának uralkodója

ízisz = Ozirisz húga. és egyben felesége, a nőiesség és anyaság istennője, Hórusz anyja

Hórusz = az ég sólyomfcjű istene, földi megtestesülései és/vagy leszármazottai a fáraók

Anubisz = a holtak és a balzsamozás sakálfejű istene

Ápisz = a termékenység bika alakú istene

Széth = Ozirisz gonosz testvére, a harc, a pusztítás és a káosz ura

Az istenekkel kapcsolatos mítoszok közül alighanem a legis­mertebb ízísz és Ozirisz története, amelyet számos irodalmi műben feldolgoztak. Eszerint Ozirisz Egyiptom királya volt. Testvé­re. Széth. megölte, darabokra szabdalta, és ó lett az uralkodó, ízisz azonban megtalálta a test darabjait, és tisztességgel elte­mette. Majd Hórusz, Ozirisz fia, legyőzte ős a sivatagba száműz­te Szétbet, aki ezután a pusztító viharok istene lett. Ozirisz testét a sakálfejű Anubisz mumifikálta, és Ozirisz a holtak birodalmá­nak, Hórusz pedig az élők világának lett az uralkodója.

Az egyiptomi vallásfilozófia legteljesebb megfogalmazása a Memphiszi leolögia címen ismert szöveggyűjteményben olvas­ható. Eszerint a természeti jelenségek természetfölötti erők megtestesülései, és ezeket különféle istenek személyesítik meg. Ez jut kifejezésre az istenek ábrázolásában, ezért, gyakran ta­lálkozhatunk állat alakú és állatfejű istenekkel.

Ebben a vallásban különös szerepet kapott a mágia, amely lehetővé tette a természetfeletti erők igénybevételét bajok elhá­rításában, betegségek leküzdésében. Varázserőt és mágikus képességet tulajdonítottak a fáraónak is. akit Hórusz isten meg­testesülésének vagy leszármazottjának, kesébb pedig Ré napis­ten fiának és földi helytartójának tekintettek

A piramisok titka

Egyiptom ma leginkább a piramisokról híres.  Általánosan elfogadott „tudományos" nézet szerint a piramisok az egyiptomi uralkodók temet­kezési helyei, „síremiékei'' voltak. Kétséges azonban, hogy ez megfelel-e a valóságnak, hi­szen a Föld más részein is épültek piramisok, és ezek biztosan nem temetkezési helyek, akkor sem, ha ilyen célra is használták őket. Számos középkori templomban, bazilikában, katedrálisban is találhatók szarkofágok, mégsem állíthatja senki, hogy ezek síremlékek. Az azonban kétségtelen, hogy a piramisok szakrális építmények, amelyek jellegzetes alakja mély archetipikus szimbólumként épült be az emberiség kollektív tudattalanjába.

Érdekes magyarázatot ad Paul Brunton brit új­ságíró, filozófus és Kelet-kutató a piramisok rendeltetésére. Brun­ton a saját beszámolója szerint több napot töltött a Kheopsz-píramisban. ahol része volt egy titkos beavatásban, amelynek során kilépett a testéből, és a piramis fölött lebegve szemlélte a tájat.

Forrás:http://delina.hu/